Az oldal megtekintéséhez a Firefox-ot ajánljuk. Ha Internet Explorert használ engedélyezze a felugró ablakban az ActiveX használatát!
Manapság egyre többször halljuk ezeket a szavakat: városökológia, településökológia. De mit is jelentenek voltaképpen? Persze többféle definíció létezik ezek magyarázatára, ill. magának a városnak, a településnek, valamint az ökológia tudományának meghatározására is. Mi most nem tekintjük célunknak ezek részletes ismertetését, hiszen erre kiváló szakirodalmak léteznek már. Annyit azonban el kell mondanunk, hogy a városökológiát manapság kétféleképpen szokták értelmezni. Egyik –korábbi és talán ismertebb– megközelítése a városok élővilágának ökológiája, vagyis a városokban élő, vagy oda betelepülő állatok és növények tanulmányozása. Ez magában foglalja állományaik, elterjedésük felmérését, annak vizsgálatát miért éppen az adott helyen jelentek meg, ill. egyéb érdekes kutatásokat. Állatok esetében ez talán még különlegesebb, mivel egészen szokatlan, sőt elképesztő helyeken is képesek megtelepedni, gondoljunk csak a panelházak réseiben tanyázó denevérekre, vagy a magas épületek párkányai alatt fészkelő sarlósfecskékre, és még folytathatnánk a sort. Felmérések igazolják, hogy a városokban, településeken gyakran nagyobb a fajgazdagság, mint a peremterületeken, vagy a természetes élőhelyeken, ami állatok esetében összefügg a természetes ellenségek, vetélytársak hiányával, ill. azzal, hogy viszonylag nagy mennyiségű táplálékot találnak, hiszen télen sokan etetik a madarakat, a kertvárosi részeken vagy szemétlerakók környékén pedig mindig akad egy-két falat egerek, patkányok, hontalan macskák számára. Előfordul persze az is, hogy a természetes ellenség nagyon is jelen van, mint például a baglyok, nyestek, vagy görények, akik szintén találnak táplálékot, főleg az őszi– téli időszakban, amikor kisebb rágcsálók, pl. erdei egerek húzódnak be a településekre, osztozván a kertek, padlások készletén a házi egerekkel. Ezeken kívül még nagyon sokféle állat fordulhat elő épített környezetünkben, a városi parkok mókusaitól, énekesmadaraitól a földből gilisztát kirángató feketerigón át az éjjeli lámpák fényében fura neszezéssel ballagó sünökig. Igen széles tehát a paletta, ami örömmel vagy kevésbé örömmel fogadott lakótársainkat illeti, de ugyanígy a növényeknél is nagy változatosságot találunk. Ez utóbbiaknál természetesen a nagy fajszám a betelepítésnek valamint a rendszeres gondozásnak is köszönhető, ill. sok olyan faj van, amelyek megtelepedését akaratlanul, de szintén az ember tette lehetővé. A városokon belül szinte négyzetméterenként változhat a talaj, a mikroklíma, így ez is hozzájárul a sokféleséghez, valamint a környező területeknél melegebb átlaghőmérséklet, ami például déli elterjedésű fajok megjelenését eredményezi. Ezek mellett több behurcolt, vagy kertekből elvadult faj is színesíti a városi flórát, nem beszélve a sok üres, parlagon fekvő telekről, ahol a falak tövében, építési törmeléken taposástűrő, ill. egy-és többéves ruderális növényzet telepszik meg, sőt akár vadvirágos rét is kialakulhat egy-egy éveken át nem háborgatott területen. Jellemző fajaik többek között a különböző perjék, libatopfélék, disznóparéj, szürke madársóska, csalán, pásztortáska, de gyakori a pipacs, a színes bükkönyfélék, és az árvácska is. Megemlítendők még a különböző – főleg régi, omladozó-repedező –falak, és ezek kúszó, résekbe kapaszkodó növényzete. Angliában – bár ott az építészet talán nagyobb mértékben járult ehhez hozzá– külön könyvet jelentettek meg a falak élővilágáról (A falak ökológiája), ami szintén bizonyítja ezen élőhelyek gazdagságát. Az alföldi városokban, településeken –mint nálunk is – inkább a vadszőlő, és a borostyán a legjellemzőbb fajok, míg a magasabban fekvő hűvösebb klímájú vidékeken megjelennek a különböző páfrányok, fodorkák. A falak növényzete alatt és között sajátos élővilág alakulhat ki: pókok, ászkák bújnak meg a repedésekben, gyíkok, siklók tanyáznak az indák alatt, és gyakran még madarak is menedéket keresnek itt. A városoknak még számos helyszínét említhetnénk meg, ahol a növények, állatok megvetik magukat, és kedvező, vagy kevésbé kedvező körülmények között élni próbálnak. Természetesen nem mindig örülünk kis látogatóinknak; a konyhánkban katonás rendben masírozó hangyák, vagy a kamrában lakmározó egércsalád nem biztos, hogy az élővilág gazdagságát juttatja elsőre eszünkbe, mint inkább a légycsapót, rovarirtót, egérfogót, vagy egyéb „hasznos holmit”. Mielőtt azonban beléjük gázolnánk gondoljuk meg, hogy ők is csak élni akarnak valahol, és bár a fent említett holmik is gyakran szükségesek lehetnek, mégis ha módunk vagy türelmünk van rá, legyünk velük kíméletesek. Persze előfordulnak extrém esetek is, amikor némely állatok –főleg rovarok, rágcsálók nagyon felszaporodnak, ilyenkor nyilvánvalóan meg kell tenni a szükséges lépéseket. A városökológia másik megközelítése újabb keletű, és inkább a városok környezetökológiai kutatását, feltárását jelenti, a városok ökológiai fejlesztéseinek lehetőségeivel foglalkozik. Ez a problémakör is igen szerteágazó, tekintve, hogy beletartozhat a városi környezet ökológiai szempontú fejlesztése, a különböző tevékenységekből származó szennyeződések nyomonkövetése, lehetőség szerinti csökkentése, vagy a zöldterületek kialakítása, növelése, a hulladék tárolása, felhasználása, és még sok egyéb is. Emellett napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az ökotechnológiai kutatások is, az energiakímélő, környezetbarát technológiák kidolgozása, valamint az újrahasznosítás lehetőségei. Ilyenek például az új, energiatakarékosabb építkezési ill. fűtési módok, a közlekedés, a különböző csomagolástechnikai eljárások, vagy akár a vegyszermentes növénytermesztés. Ezek természetesen csak kiragadott példák, és azon túl, hogy még sok mindent lehetne ide sorolni, nem hangsúlyozható eléggé, hogy mekkora jelentősége van mindezeknek a lakosság felé való közvetítésében. Ezért tartozik szervesen ide a környezeti nevelés, vagy nyilvános fórumok rendezése is. Végül megemlíthetjük még, hogy a városökológia szociálökológiai irányzatokon belül is megjelent (chicago-i iskola), ezen irányzat képviselői a társadalmi folyamatokat vizsgálták, pusztán szociálgeográfiai megközelítésben. Ezen vizsgálódások azonban már meglehetősen eltérnek a városökológia fő irányaitól. Mint azt alapító okiratunkban is megfogalmaztuk, mi elsősorban az ember és természet kapcsolatát, ill. ebből következően a természeti és épített környezet kapcsolatát, egymásra hatását szeretnénk tanulmányozni, de ugyanakkor azt is, hogyan lehetne élhetőbbé, és élettel telibbé tenni a várost. Úgy gondoljuk, ha a közelünkben (vagy velünk) élő állatokat, növényeket jobban megismerjük, vagy tájékozódunk a globális problémákról, a természeti javak egyre intenzívebb (és sajnos pazarlóbb felhasználásáról), felelősebbnek érezzük majd magunkat nemcsak szűkebb, de tágabb környezetünkért is. Amikor városökológiáról beszélünk, természetesen településökológiáról is beszélünk, hiszen a falvak, kisebb települések szintén beletartoznak az ilyen irányú vizsgálódásokba, csak ezek a helyek még természetközelibbek, emberibb léptékűek egy nagyvároshoz képest. Azonban itt is érdekes vizsgálódásokat lehet tenni, arról nem is beszélve, hogy a városokban már jelentkező problémák közvetve, vagy közvetlenül a kisebb településeket is érintik.
Felhasznált irodalom: Nagy Imre: Városökológia (Dialóg Campus Kiadó, 2008) Josef Reichholf: Települések ökológiája (Magyar Könyvklub 1999) Dr. Vásárhelyi Tamás: A városban (Körlánc Egyesület, 1999)
