Nyári esték

 

Lassan már a nyár vége fele járunk, elkezdődtek a kinti koncertek a fesztiválok, melynek sokan örülünk. Kiülhetünk, élvezhetjük az árnyék hűsítő erejét, barátainkkal lehetünk, miközben kellemes zene szól a háttérben, mely megtöri a nyár forró hangulatát. Nappal menekülünk a napsugarak elől és csak naplemente után igyekszik az emberek többsége előbújni, mikor vége a napi munkának és a magas UV sugaraknak. Kigyulladnak a fények és kezdődik az éjszakai élet. A városokban élő madarak és rovarok azonban vajon erről hogyan vélekednek? Nekik is tetszik a fesztivál hangulata, az utca zaja és a lámpák fénye? Az üvegépületekre ragadozó madarakat festenek, hogy a többi madár nehogy az üvegnek repüljön, de a többi helyen mi jelzi a veszélyt az állatok számára?

Az utca zaja, a hangos zene elnyomja a madarak hangját, így előfordulhat, hogy a hím hiába énekel, hiába keres magának társat, de a zajt nem tudja túlénekelni, ezáltal nem találnak egymásra és nem lesznek utódok. A madarak mellett az emberi fület is zavarja a túl magas hang, a zajszennyezési határérték 65 decibel, de a fellépők, és zenerajongók az ettől magasabb értékeket is vonzónak találják, már ami a zene hangerősségét illeti. A főutak mentén a forgalmas út káros zajhatása miatt építették a zajvédő falakat, hogy a környező településeken és házakban lakó embereket megóvják a zajkárosodástól. De mi a helyzet a fényekkel? A túlzott világítás a fényszennyezés fő okozója. Fényszennyezésnek nevezzük az esti égbolt mesterséges fényforrásokkal történő fölösleges, energiapazarló és környezetkárosító megvilágítását. Az emberi és a technikai civilizáció gyors fejlődése oda vezetett, hogy annak a fénynek a mennyisége, amit a városok pazarló világítása jelent, közvetlen környezetkárosító tényezővé vált.

Az ökológiai szempontokat figyelmen kívül hagyó hatalmas mennyiségben elhelyezett világítótestek nagyon gyors terjedése maga után vonta a lakott területeken élő emberek és a várostól távoli természeti környezet fényterhelésének rohamos emelkedését. Az állandósuló fényszennyezés egészségügyi, közlekedésbiztonsági, ökológiai és tájvédelmi szempontból is kockázatot jelent, miután megvalósul az ember és a Föld élővilágának állandó zavarása, ami hatalmas energiapazarlással és közvetett módon környezetszennyezéssel is jár. Ez történt 2001-ben azzal a madár csapattal is, amelyik telelni vonult. Milánóban a Malpensa repülőtér nagy, szinte nappali kivilágítása miatt 180 fokkal eltértek a vonulási útvonaluktól és leszálltak a repülőtéren, mivel a nagy fényáradat miatt azt hitték, hogy nappal van, és ezek a madarak csak éjszaka vonulnak, nappal pihennek. Viszont itt nem találtak táplálékot, és útjukat sem tudták folytatni, hiszen a fények miatt sosem esteledett be. A repülőtéren 15 ezer madár pusztult el így pár nap alatt.

A biolumineszcencia (biológiai rendszerben létrejövő kemilumineszcencia) folyamatában luciferin szubsztráton és luciferáz enzimeken kívül magnézium-ionokra, az aktiválási energiához adenozid-trifoszfátra (ATP) és oxigénre van szükség. A folyamat során, a luciferin gerjesztődik, majd a többletenergiát fény formájában adja le. Eközben hő egyáltalán nem keletkezik, a 100% hatásfokú reakció eredménye a hideg fény.

Egy ilyen fényjelenséget mutató legismertebb élőlény, a nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca) populációja mára rendkívüli módon megfogyatkozott a meg növekedett fényszennyezés miatt. A nőstény fényjelzései óriási jelentőséggel bírnak a szaporodás lebonyolításában, azonban a fényszennyezés következtében a bogarak összezavarodnak, nem találják meg egymást, így a szaporodási kísérlet kudarcba fullad. Nemegyszer jegyeztek fel olyan eseteket szentjánosbogár hímekről, hogy a világító nőstények helyett egy jóval erősebb intenzitású éjszakai kerti lámpára szálltak, és azzal próbáltak párzani.

A fény ökológiai hatásait vizsgálva a kutatók arra a felismerésre jutottak, hogy a fénynek nem csupán erőssége, de polarizációja is rendkívül fontos tényező az élőlények életében. Az ELTE munkatársai amerikai kollégájukkal együttműködve elsőként írták le, hogy a különböző mesterséges felületekről visszaverődő, az emberi szem számára kevésbé érzékelhető, úgynevezett lineárisan poláros fény megtévesztő információkkal szolgál számtalan állatfaj számára. A poláros fényszennyezés (angolul: polarised light pollution) nem csak térbeli, hanem időbeli előfordulásában is eltér a hagyományos ökológiai fényszennyezéstől (ecological light pollution): míg az utóbbi csak éjszaka, az előbbi a nap bármely szakában előfordulhat.

A természetben a vízszintesen poláros fény elsődleges forrása a vízfelszín. Amikor valamely felületről ennél erősebben poláros fény verődik vissza vízszintes rezgéssíkkal - ilyen például a kőolajtavak felszíne - akkor az odavonzza a vízi rovarokat. Az ilyen, úgynevezett polarizációs ökológiai csapdák helyszínét rövid időn belül vízirovar-tetemek százai-ezrei borítják.

A 178. számú Magyar Közlönyben kihirdetésre került a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. Törvényt (is) módosító 2008. évi XCI. Törvény. A törvény 19. §-a igazi áttörésnek tekinthető a fényszennyezéssel kapcsolatos hazai jogi szabályozás történetében. Végre megszületett az első hazai jogszabály, amely foglalkozik a kérdéssel, és lehetővé teszi a fényszennyezés korlátozását, legalább védett természeti területen.

A kivilágított épületek szépnek tűnnek, de az állatoknak veszélyesek. A koncertek is jó programnak ígérkeznek, de lehetőleg ne a hangfalak elé álljunk. Megfelelő távolságból hallgatva is ugyanolyan élvezetesek és a hallásunkat is óvjuk vele.

Batai Fruzsina