Itt a tavasz!

Már orrunkban a föld tavaszi kipárolgásának semmihez sem fogható illata. A napfény már „tavaszi”, kertünk fáin, bokrain megjelentek az apró zöldellő levélkék, s bár a fű még hófoltos arcát mutatja, a mohó hobbykertész – mint jómagam – fejében már készen áll az idei kerti látványterv: milyen növényeket szeretnék az idén látni, ha kinézek az ablakon. De ne szaladjunk ennyire előre ! Maradjunk a fűnél: pázsitunk felén már végigmentünk a fűszellőztetővel. Ez gyönyörűen kiszedte az elszáradt fűszálakat és megszüntette az évek óta tartó folyamatot, melynek során a dús fűcsomók buckássá tették a talajt. Jól láthatóan fellélegzett a föld azokon a helyeken, ahol már kitisztítottuk: a néhány napos napsütés előcsalogatta az idei év első fűszálait. Hihetetlen – pedig minden évben megtörténik -, milyen kevés idő elég ahhoz, hogy a tél nyomai elillanjanak és kertünk gumós növényei sorra bontsák ki szirmaikat, hogy ismét elbűvöljenek bennünket szépségükkel, illatukkal. Hogy miért „ragadtam tollat”, hogy mindezt leírjam ? Nos szeretnék kicsit kedvet csinálni ahhoz, hogy szépítsük környezetünket. Azt látom magam körül, hogy sokan szeretik nézegetni a szép kerteket de kevesebben tesznek azért, hogy ők maguk is hasonló környezetben éljenek. Minden egy álommal kezdődik: fogalmazzuk meg, mit akarunk a kertben csinálni ! Nem vagyunk egyformák, az igényeink is nagyon különbözőek. Ha csak egy fa árnyékában szeretnénk üldögélni kevés szabadidőnkben, ne alakítsunk ki virágágyásokat ! Gyönyörű tud lenni egy kerti tó is aranyhalakkal, de azt is gondozni kell. Tehát mérjük fel saját határainkat, energiánkat, azt, hogy mennyi időt tudunk – akarunk a kertre fordítani ! (Ez a tanács az élet egyéb területeire is ugyanígy igaz) Aztán hozzákezdhetünk az élet egyik nagy kihívásához: megteremteni valamit, ami kifejez bennünket, létrehozni saját „földi paradicsomunkat”.