Az év madarai a fecskék

Az idei év a biodiverzitás védelmének éve, így a Magyar Madártani Egyesület (MME) a vonuló madárfajok védelmét szem előtt tartva, a 2010–es év madaraivá a fecskéket választotta. A hosszú távra vonuló madárfajok között bizonyíthatóan sok a veszélyeztetett faj, főként azok, amelyek a Szaharától délre eső területeken töltik a telet, hiszen nekik már igen nagy távot kell megtenniük. E fajok európai állományai az elmúlt időkben fokozatosan csökkentek, és jelenleg is fogyatkozóban vannak. Ennek okai főként a klímaváltozásban és az élőhelyek eltűnésében keresendők, de szerepet játszik benne a közvetlen emberi zavarás is. A hazánkban fészkelő fecskék mindhárom faja veszélyben van, afrikai telelőterületeik eléréséhez igen nagy távra kell repülniük, sőt még a Szaharát is át kell szelniük. Az oda– és visszaúton, de még az ott tartózkodás alatt is nagy nehézségekkel kell szembenézniük: viharok, rossz idő, szárazság stb., hogy csak a legkellemetlenebbeket említsük. A fecskékre az ilyesmi végzetes is lehet, pl. a partifecskéknél akár 20%–os veszteség is előfordulhat, de nincs könnyű helyzetben a másik két faj sem.

Fecskéink:

Füstifecske (Hirundo rustica):

Európa egész területén fészkel, egyik legismertebb madarunk. Hosszú vándorútjukról márciusban érkeznek az elsők, de a költőhelyek körül csak április környékén bukkannak fel, addig inkább vizes területeken tartózkodnak, ahol több rovart találnak. Vonulásuk szeptemberben kezdődik, közismert látvány a fecskék villanydrótokon való gyülekezése, ilyenkor egyébként mindhárom faj előfordulhat együtt. Az észak felől érkezőkkel még októberben is találkozhatunk. Évente kétszer költ, ill. ritkán előfordul, hogy három fészekalja is van. Erősen kötődik az állattartáshoz, mezőgazdasági épületek, istállók, jószágállások gyakori lakója, ezeken a helyeken szintén sok a rovar (légy, bögöly), nyaranta bőséges a táplálék. Jellegzetes, felül nyitott fészket épít, nyállal kevert aprócska sárgombócokból. A fészekalj általában 4–5 tojásból áll, a fiókák 14–16 nap alatt kelnek ki, és 18–23 naposan hagyják el a fészket. Gyakran láthatjuk a vízfelszín, vagy a talaj fölött alacsonyan repülni, cikázni, de még a legelésző állatok oldaláról is felkapja a legyeket, apró rovarokat. Sajnos állományának gyérüléséhez a csökkenő állattartás is hozzájárul.

Molnárfecske (Delichon urbica):

A füsti fecskénél kisebb termetű, szintén közismert fecskefajunk. Európában mindenhol fészkel, hasonlóan a füsti fecskéhez. Tavasszal, áprilisban érkeznek afrikai telelőhelyükről, augusztusban pedig már gyülekeznek, készülődnek. A párok évente kétszer költenek, ritkán háromszor is. Telepesen fészkelnek, néha igen nagy kolóniák is kialakulhatnak, ha kedvező helyet találnak.  A költőhelyhez ragaszkodnak, oda következő évben visszatérnek, a megrongálódott fészkeket kijavítják, újraépítik. A molnárfecske meglehetősen jól alkalmazkodott a városi körülményekhez, fészkét gyakran építi ereszek alá, vagy panelházak esőtől védett részeire. Ő is sárfészket készít, de csak egyetlen nyílást hagy rajta. 3–5 tojást rak, amelyből a fiókák 14–16 nap alatt kelnek ki, és 23–30 nap múlva hagyják el a fészket, de ha esős, hűvös az idő, a kirepülés elhúzódhat. Repülő rovarok után gyakran igen nagy magasságokba felrepül, rossz idő esetén az épületek falain, vagy leveleken, nádszálakon ülő rovarokat is felszedi. Minthogy városokban is gyakran megtelepszik, sajnos közvetlen emberi zavarásban van része, főként azért, mert a falakat ürülékével bepiszkítja. Ez ellen igen egyszerű védekezési mód a „fecskepelenka”, azaz egy deszka a fészek/fészkek alá építve. Kevés fáradságot igényel az elkészítése, viszont a madárkák fészkelőhelyének biztosítása számukra igen nagy segítség. Azzal is sokat segíthetünk nekik, ha mesterséges sározóhelyeket alakítunk ki, amikor a fészküket építik, vagy javítják.

Partifecske (Riparia riparia):

A legkisebb európai fecskefaj, mindössze 12 cm. Egész Európában fészkel, hazánkban is sokfelé találhatók kisebb–nagyobb telepei. Járatait gyakran folyók partfalába vájja, vagy homok– és sóderbányák falait alakítja „lakótelepekké”. Gyakran társul az ugyanígy költő gyurgyalagokhoz is, esetleg azok telepeit használja. Fészkelőürege 40–120 cm is lehet, ezt az időjárástól és a talaj minőségétől függően 5–14 nap alatt készíti el. A költőüreg a járat végén van, ezt tollakkal béleli. 4–7 tojást rak, amelyből a fiókák 14–15 nap alatt kelnek ki, és 20–24 napos korukban hagyják el először.
A partifecske szintén a levegő gyors röptű vadásza, vizek és szántók fölött egyaránt láthatjuk rovarok után röpdösni.
A Szaharától délre eső telelőterületeiről ő is áprilisban érkezik, és augusztusban már útnak indul. Szeptemberben már többnyire az északról érkezőket láthatjuk.  
Sajnos az emberi zavarás őt sem kíméli, ráadásul egyre jelentősebb pusztítást okoznak állományaikban a rókák, nyestek és vándorpatkányok is. Három fecskefajunk közül a partifecske van a legfenyegetettebb állapotban.